A természet patikája

A gyógynövények az ember legősibb gyógyszerei, használatuk a legkorábbi emberi kultúrákban már fellelhető. Valószínű, hogy az őskorok embere is rátalált a gyógyító hatású növényekre, miközben táplálék után kutatott. Sumér ékírásos emlékek is bizonyítják a növények gyógyító hatását. 

Ezekben a társadalmakban a gyógyítás, a növényekben rejlő "varázserő" ismerete, a betegségektől való megszabadítás és az egészség visszaadásának képessége olyan tudás, amely bizonyos felettes hatalmat feltételezett.

- 5000 évvel ezelőttről származó babiloni agyagtáblák, amelyeken gyógykezelés jelenetei láthatók, talán a gyógyítás múltjának legkorábbi leletei. 

- 4000 évvel ezelőtt Kínában már ismerték a bors és a fahéj jótékony hatását, a mandragóra, a rebarbaragyökér s a fokhagyma pedig a legfőbb gyógynövények közé tartozott. 

- India ősi gyógyítási rendszere is, az Ayurvéda, több ezer év óta hirdeti a gyógynövények jelentőségét. India ősi gyógyítási rendszere is, az Ayurvéda, több ezer év óta hirdeti a gyógynövények jelentőségét. 

- Az ókori egyiptomiaknál a terápia fontos részét képezte a növényekkel való Egyiptom 3500 évvel ezelőtti orvosi ismereteiről adnak hírt az ún. Ebers-féle papirusztekercsek, amelyek 800 különböző receptet, bennük 100 gyógynövény leírását tartalmazzák. Az akkor ismeretes gyógynövények egy részét ma is használjuk: ilyenek például a szennalevél, kömény, lenmag, fokhagyma, kakukkfű. Ez a növény a holttestek balzsamozásánál volt nélkülözhetetlen. Az orvosi gyakorlat és a mágia itt is összefonódott, hiszen a balzsamozás célja az örökkévalóságra való felkészítés volt.

- Az ókori görög tudósok, orvosok - mindenekelőtt Hippokratész (i.e. 460-377) tevékenysége új szemléletet hozott a gyógyításban: tanításai szerint nincsenek természetfeletti, úgynevezett "szent" betegségek, ellenben minden kórfolyamatnak valóságos oka van, amit tanulmányozni kell, és a tapasztalatok alapján kezelni, s a beteg embert meggyógyítani. A gyógyításban nagy szerepet szánt a diétának és a
növényeknek.
- Theophrasztosznak (i.e.371-286) köszönhető a legrégebbi füveskönyv, amelyben 455 növényt és gyógyhatásait említi.

Fűben-fában orvosság van

A magyarok gyógynövényismeretéről a magyar ősvallást kutató munkákban találhatunk értékes adatokat a gyógynövények neveire, és a hozzájuk fűződő, évszázadokon át a népi hitvilágban élő legendák bizonyítják, milyen tiszteletben álltak eleinknél ezek a növények.

Az első magyar nyelvű természettudományi kézikönyv: Melius Péter Herbárium című műve, 1578-ban jelent meg Kolozsvárott, özv. Heltai Gáspárné nyomdájában. „Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól” növényanyaga a Közép-Európában akkor fontosnak tartott gyógynövények mintegy 50%-át tartalmazza, vadon termőket és termesztett, külhoni patikanövényeket egyaránt.

Napjainkban az egészség megőrzésében, betegségek megelőzésében egyre nagyobb szerepe van a fitoterápiának. Szinte nincs is olyan betegség, amelyiknek valamelyik szakaszában ne jelentene segítséget egyik vagy másik gyógynövény.

Mi a fitoterápia? A fitoterápia magába foglalja a betegségek gyógynövényekkel, való gyógyítását, valamint a gyógynövények segítségével történő egészségmegőrzést. 

Mit nevezünk gyógynövénynek? Minden olyan növényt gyógynövénynek nevezünk, amely egészségünk megőrzésének céljára, valamint betegségek gyógyítására felhasználható, mert hatóanyagaival jótékony élettani hatást fejt ki más élő szervezetre.

Gyógynövények hatásmechanizmusa: A gyógynövények sok ismert és kevéssé ismert anyagot, gyógyhatású vegyületet tartalmaznak. 

A modern tudomány vizsgálati módszereivel a gyógynövények hatóanyagait, a bennük rejlő vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket az esetek többségében pontosan meg tudja határozni. Mindezek mellett a gyógynövényekben olyan bioenergia is jelen van, amely az Univerzum információit, pozitív energiáit hordozza. Semmiképp sem feledkezhetünk meg ennek felbecsülhetetlen értékéről, hiszen az ebben rejlő komplex hatás az, amely leginkább hathat az ember szervezetére és az emberi lélekre is.

Mit nevezünk hatóanyagnak? Azokat a növényi részben található vegyületeket nevezzük hatóanyagnak, amelyeknek gyógyhatásúk van más élő szervezet életfolyamataira. 

Ezek a növény anyagcseréjének termékei, a növény életfolyamatait szabályozzák. Baktérium-, vírus-, gombaölő tulajdonságaik révén védik a növényt, egyben értékes anyagokat tartalmaznak, melyeket gyógyászati célra használhatunk.

Mi a drog? A gyógynövénynek azt a részét (levél, virág, kéreg, gyökér, gyöktörzs) nevezzük drognak, amely gyógyászati, megelőző, terápiás szempontból a legfontosabb, legtöbb hatónyagot tartalmazza.

A gyógynövények felhasználási módjai

- Főzet (tea): levél, szár, virág 25 vagy 50g szárított növény + 6 dl forró víz, 10-15 percig állni hagyni
- Kivonat: héj, magok, gyökerek, csonthéjas termések Növényi részeket összetörni, nyomni vagy apróra vágni. Vízzel együtt felforraljuk és leszűrjük, mint a teát.
- Szirup: főzetből vagy kivonatból készül 325g cukrot addig melegítjük, míg be nem sűrűsödik.
- Tinktúra: 1 rész száraz gyógynövényre 5 rész oldószer Borpárlat, gin vagy vodka is megfelel oldószernek. 2 hétig kell állni hagyni, majd hűvös sötét helyen tárolni.
- Por: "Csontszárazra" szárított gyógynövényt mozsárban porítjuk
- Kenőcsök: 450 ml olívaolaj és 50g méhviasz + annyi gyógynövény, amennyit az oldószer elfed. Több óráig melegíteni, majd leszűrni.
- Gyógynövényolajok: apróra vágott gyógynövény-részekre mandula- vagy napraforgóolaj. 2 hétig állni hagyni és naponta felrázni, végül leszűrni

Gyógynövényekről és hatásaikról itt olvashat részletesen: Gyógynövény ABC