Enzimek

Rendkívül furcsa, hogy ma már mindenki ismeri a vitaminok, nyomelemek szerepét az egészség fenntartásában, ugyanígy a gyógynövények ismerete és alkalmazása is széleskörben elterjedt ma már szerte a világon, de az enzimekről igencsak kevés általános ismeretünk van.

Bár az enzimek biokémiai struktúrájának kutatása régóta fontos téma, az enzimek szerepe a kiegészítő táplálkozásban még mindig nem kellően ismert. Ők azon fontos fehérjetermészetű anyagok, amelyek a táplálékkal jutnak be az élő szervezetbe, - rendkívül kis mennyiség szükséges belőlük -, amelyek nélkül egyetlen fontos kémiai reakció sem megy végbe tökéletesen az élő szervezetekben. Sem a vitaminok, sem a mineráliák, de még a hormonok sem működnek tökéletesen segítségük nélkül.

Méretükhöz annyit kell tudnunk, hogy a legnagyobb felbontású mikroszkóppal sem láthatók, felismerésükhöz speciális immunhisztokémiai reakciók szükségesek. 

Szerepüket megközelíthetjük olyan hasonlattal is, mint mikor egy zárt ajtó (a lebontásra, átalakításra szoruló molekula) és a hozzávaló kulcs, amely nyitja ezt az ajtót - egymásnak tökéletesen megfelel.

A táplálékkiegészítőként bevitt enzimek hatékonysága ma már ismert, számos kutató elismeri, hogy a keringő immunkomplexek, reumatikus panaszok, akut immunzavarok kezelésében is ígéretes alkalmazásuk a jövőben. Az enzimek terápiás alkalmazása hasonló lesz a jövőben, mint a gyógyszereké, sőt egyes esetekben ki is válthatja azokat, hiszen terápiás hatásuk már eddig is bizonyított.

Az emésztőenzimek olyan enzim csoportok, amelyek a polimer makromolekulákat kisebb építőelemeikké bontják, hogy megkönnyítsék a szervezet által történő felszívódást. Az emésztőenzimeket az állatok (beleértve az embereket) emésztő traktusaiban és a húsevő növények csapdáiban találják meg, ahol elősegítik az élelmiszerek emésztését, valamint a belső sejteket, különösen lizoszómájukban, ahol a sejtek túlélését fenntartják. 

A nyálmirigyek által választott nyálban a különböző nyálkahártya-specifikus tulajdonságokkal rendelkező emésztőenzimek megtalálhatók a bélben lévő sejtek szekréciójában.

-A fehérjéket kis peptidekbe és aminosavakra bontja,

- A zsírt három zsírsavra és egy glicerin molekulára osztja fel.

- Az amilázok szénhidrátokat, például keményítőt és cukrokat osztanak fel egyszerű cukrokba, például glükózba.

- Az osztott nukleinsavakat nukleotidokba bontják.

Mai ismereteink szerint több, mint 100 000 enzim létezik, amelyből több mint 4000-nek ismert a pontos kémiai szerkezete, naponta fedeznek fel újabb és újabb enzimet az erre szakosodott kutatók.

Az enzimek felépítésüket tekintve egyszerű fehérjék, melyek csak aminosavat tartalmaznak és összetett fehérjék, melyek a fehérje (apoenzim) mellett egy kis molekulasúlyú nem fehérjetermészetű részeket is tartalmazhatnak (prosztetikus csoport). A fehérjéről leváló prosztetikus csoportot nevezik koenzimnek. 

A koenzimek gyakran valamilyen vitamint tartalmaznak. A koenzim általában a szubsztráttal (kiindulási anyaggal) együtt kötődik rá az enzimre, majd a reakció lezajlása után mindkettő leválik az enzimről. A koenzim feladata az, hogy átvegyen egy gyököt (pl. hidrogént), illetve tovább adja azt egy másik vegyületnek.

Számos vitamin élettani jelentősége éppen az, hogy koenzim alkotórészeként lehetővé tegyék a normális sejtműködést. Ilyenek pl. a nikotinsavamid, a riboflavin (B2-vitamin), biotin, pantoténsav, tiamin (B1-vitamin), fólsav, B12-vitamin. Egyes enzimeket fémionok aktiválnak, mások fémionokat tartalmaznak (például a magnézium, a cink- ásványi anyagok, nehézfémek, kolloid oldatok).

Az emberi emésztőrendszerben az emésztés fő helyszíne a szájüreg, a gyomor és a vékonybél. A szervezet "enzim bankja" folytonosan változik, ezért szükséges a keletkező hiányokat folyamatosan pótolni, lehetőleg teljes értékű táplálkozással, valamint speciális enzimek pótlásával, amelyek igénye szervezetenként más és más. Sajnos a nyers gyümölcsök és zöldségek nem biztosítják teljes mértékben a szükséges "betétet" ezen bank számára.  

Enzimekből nem létezik többlet a szervezetben, sem túl adagolási lehetőség, de a hiányukat megsínyli a szervezet. 

Enzimek szükségesek tehát a vitaminok, 

ásványi anyagok hasznosulásához, 

és még a hormonjaink működéséhez is. 

Manapság pedig nagyon sokan enzimhiánnyal küzködnek, mivel főzés, sütés során a táplálékban lévő enzimek megsemmisülnek. Enzimekhez csak a nyers ételeken keresztül juthatnánk, melyekből elég keveset fogyasztunk.

Hiányoznak szervezetükből a fehérje, zsír vagy akár a szénhidrátbotó enzimek, melyek hiányakor az adott táplálékot nem tudjuk jól bontani. Így puffadás, hasmenés, székrekedés, görcsök, gázok, fejfájás, tünetei jelenhetnek meg.....

Tartós enzimhiány esetén gyengül az immunrendszer, idő elötti öregedés, bőrkiütések, acne, pattanás, krónikus fáradtság, ekcéma, allergiák, elhízás, anyagcsereproblémák, emésztőrendszeri gyulladás, gombás fertőzések, izületi panaszok, szívproblémák alakulhatnak ki.

Tünetek, amelyek hátterében bizonyíthatóan enzim hiányok is állnak: 

- Amylase hiány, amely a szénhidrátok bontásában fontos: bőrrepedések, kiütések, alacsony vércukorszint a vérben, a hangulati élet zavarai, depresszív tünetegyüttes, allergiák, PSM szindróma (menstruáció előtti panaszok), hirtelen jelentkező kipirulások, fáradékonyság, hideg kezek és lábak, nyaki és válltáji fájdalmak, sprue (hasmenés bizonyos fajtája), gyulladásra való hajlam.

- Protease hiány, amely a fehérjebontás zavarára utal: Deréktáji gyengeség, fájdalom, gombás fertőzések formái, székrekedésre való hajlam, magasabb vérnyomás, alvászavarok formái, hallászavarok, fogíny betegségek, gingivitis, parazitás betegségekre való hajlam

- Lipase hiány, amely a zsíranyagcsere zavarát jelzi: fájdalmas lábak, izületi panaszok (elsősorban krónikus), hólyag problémák, (cystitis, hólyag gyengeség, incontinencia panaszok), szívpanaszok, acne vulgaris a bőrön (erős pattanások, gyulladások), epehólyag zavarok, epekövesség kialakulása, székrekedés / hasmenés egyéntől függően, szénanátha, prosztata zavarok, psoriasis.

A fenti hiányok azonban együttesen is előfordulhatnak, hiszen izolált hiány ritkán létezik.  Ezek tünetei a következők: krónikus allergiás panaszok, megfázások gyakran, a bélfalak kitüremkedései (diverticulózisai), amelyek gyulladásra is hajlamosak a pangások miatt, irritábilis bélszindróma, krónikus fáradtság szindróma, melléküregek krónikus gyulladásai, amelyek nehezen kezelhetők antibiotikumokkal, immunhiányos kórképek. A laktózérzékenység a laktáz enzim hiánya miatt jön létre. A glutén érzékenység pedig a tönkrement bélbolyhok következménye. A károsodott bélfal nem tud elegendő immunsejtet és emésztő enzimeket termelni. 

Az emésztő enzimek tehát az immunrendszer szerves részeként is kulcsfontosságú szerepet játszanak. Emésztő enzim hiányban nem csak az emésztés gyengül, hanem az immunrendszer is.

Ahol az élet jelen van, ott az enzimek is megtalálhatóak. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor tudhatjuk, miért kell táplálékunkat bölcsen és megfontoltan kiválasztani, és miért kell azt nyersen, nem pedig hőkezelten és feldolgozottan elfogyasztanunk.