Immunrendszer

Az immunrendszer egyszerűen kifejezve a sejtek, szervek, szövetek és molekulák összessége,  melyek védik a szervezetet az idegen anyagoktól – antigénektől. Antigének nemcsak a vírusok és baktériumok lehetnek, de a daganatok, vagy az átültetett szervek is. Az immunitás tehát a szervezet  képessége reagálni az antigénekre és megsemmisíteni azokat. 

Tudte-e hogy az egész immunrendszer súlya megközelítőleg 1 kg?

Szervezetünk védekező képessége, így a fertőzésekkel szembeni ellenállóképesség alapvetően függ az immunrendszer működésétől, a szervezet általános állapotától. 

Vírusjárvány idején különösen fontos figyelni és mindent megtenni azért, hogy az immunrendszerünk megfelelően működjön, aszervezetünk felvértezve és erős ellenállóképességgel tudja felvenni a harcot a kórokozókkal.

Hol van testünkben az immunrendszer?

Testünk egészen parányi egységekből, a sejtekből áll, melyek mind olyan aprók, hogy szabad szemmel nem is látjuk őket, csak mikroszkóppal

láthatóak  A testben mindenütt elképesztően sokféle sejtet találunk, melyek mindegyike ellátja saját külön feladatát.  Az immunrendszer is többféle különleges képességű sejtből áll. Ezeket a sejteket nevezzük immunsejteknek.  A vérünk azért vörös, mert rengeteg vörösvértestet tartalmaz, melyeket eritrocitának hívnak. Ezen kívül tartalmaz még fehérvérsejteket, azaz leukocitákat is. És ezek a fehérvérsejtek azok, melyek az immunrendszer részeként működnek. Mivel vérünk a vérkeringéssel a test minden részébe eljut, a fehérvérsejtek is mindenütt jelen vannak.

Az immunrendszer bárhol és mindenhol jelen van a testünkben. De azért vannak olyan helyek a testben, ahol különösen sok immunsejt található. Ezek a nyirokcsomók és a lép, és azért fontosak, mert fertőzés esetén innét indul harcba az immunrendszer. A lép és a nyirokcsomók működéséről később még részletesebben fogok szólni.

A fehérvérsejtek bárhol megtalálhatók testünkben, vagyis ott is, ahol testünk a külvilággal érintkezik a táplálék vagy a levegő révén – azaz a szájban, orrban, tüdőben és a belekben. A bőrben is sok fehérvérsejt található, melyek itt azonnal elpusztíthatnak bármilyen kórokozót, ami a bőrön át kerülne be a szervezetbe.

Az immunrendszer számtalan sejtje

Vessünk csak egy pillantást az immunrendszer néhány különböző sejtjére (ezek a fehérvérsejtek).  Ha megsérülünk és felszakad a bőrünk, a sérülésen keresztül a kórokozók bejuthatnak a testbe.  Ilyenkor a fehérvérsejtek egy fajtája, a neutrofilek, melyek mindig jelen vannak a vérben, a sérülés helyére vándorolnak, hogy a kórokozókat elpusztítsák. A fehérvérsejtek egy másik csoportjába tartoznak a makrofágok, melyek úgy pusztítják el a kórokozókat, hogy felfalják őket. Makrofágok találhatók a tüdőben, a májban, a bőrben és a bélrendszerben. 

A limfociták is a fehérvérsejtek családjába tartoznak, és a családon belül ezek a legkisebb sejtek. Egy milliméter századrészénél, vagyis 10 mikronnál is kisebbek. Ha mikroszkóp alatt vizsgálnánk őket, mind egyformának tűnne. De ha kicsit tovább vizsgálódnánk, kiderülne, hogy limfocitákból is többféle létezik, és mindegyiknek saját, meghatározott feladata van. Egyik lehetséges típusuk a B-limfocita, vagy B-sejt. A B-sejtek különleges "fegyvereket" készítenek, az úgynevezett antitesteket, melyek a kórokozókhoz tapadva elősegítik, hogy az immunrendszer elpusztíthassa őket. Más limfocitákat segítő T-sejtnek, megint másokat ölő  T-sejtnek hívnak. A segítő T-sejtek elősegítik a B-sejtek antitest-termelését, és hatásukra a makrofágok hatékonyabban támadnak a kórokozókra. Az ölő T-sejtek, mint a nevükből is látszik, a fehérvérsejtek családjának terminátorai. Elintéznek minden vírussal fertőzött sejtet. A fehérvérsejtek még egy fontos típusa a dendritikus sejt. Nevét onnét kapta, hogy sok nyúlványával ágasbogas fára emlékeztet (a dendron görögül fát jelent). Ha a testbe kórokozók hatolnak be, a segítő T-sejtek a dendritikus sejtek közreműködésével ismerik fel milyen kórokozóról van szó, és hogyan lehet ellene a legjobban védekezni. Tehát a különböző fehérvérsejtek a test különböző pontjain vannak jelen nagyobb számban (lép és nyirokcsomók). Bár feladataik különbözőek, szorosan együttműködnek a szervezet védelmezésében. Emberben a B-sejt nevében a B a csontvelőre utal (angolul bone marrow), ahol a sejtek keletkeznek. Ugyanakkor a B a bursa Fabriciusra is utal, mert madarakban a B-sejtek itt keletkeznek. A T-sejtek nevében a T a tímuszra utal (magyarul csecsemőmirigy), arra a szervre, ahol a T-sejtek fejlődése zajlik.

Hogyan működik az immunrendszer? Az immunrendszer képes azonosítani egy fertőzés kórokozóját, és el tudja dönteni, mi a legjobb védekezés ellene. Korábban már megtanultuk, hogy ha valakinek már volt mumpsza,az immunológiai memória miatt azt még egyszer nem kaphatja el. Viszont mástól, például kanyarótól még megbetegedhet. Az immunrendszer sejtjei képesek a mumpsz és a kanyaró vírusát megkülönböztetni, mert a sejtek két teljesen különböző emlékképet raktároztak el róluk. Az immunrendszer ezen felismerő képességét - meglehetősen bonyolultan - antigén specificitásnak nevezzük.

A kórokozók elpusztításának három módja

-1: Egészben lenyelik őket: A neutrofilek és makrofágok a kórokozókat, elsősorban a baktériumokat, egészben falják fel. A felfalt baktériumokat apró darabokra bontva pusztítják el.
-2: A fertőzött sejteket elpusztítják: A vírusfertőzött sejtek a szervezet számára veszélyt jelentenek, így sürgősen el kell őket távolítani. Ekkor lépnek színre az ölő T-sejtek. Az ölő T-sejtek megtalálják és elpusztítják a vírussal fertőzött sejteket, és ezáltal megakadályozzák, hogy a bennük buzgón szaporodó vírusok tovább terjedhessenek.
-3: Antitestbe burkolva: A testbe bekerülve a baktériumok nemcsak szaporodnak,
hanem a szervezet számára káros kémiai anyagokat, úgynevezett bakteriális toxinokat, vagyis méreganyagokat is termelnek. Hogy a bakteriális toxinok hatását semlegesítsék, a Bsejtek speciális "fegyvereikkel", az antitestekkel burkolják be őket. Az antitestek vírusokhoz is kapcsolódhatnak, megakadályozva őket abban, hogy a sejtekbe jussanak. És azok a vírusok, amelyek nem juthatnak be a sejtbe, nem is szaporodhatnak. Az antitesteknek más fontos feladatuk is van. A baktériumokhoz kapcsolódva megjelölik azokat, ezáltal vonzó táplálékká téve őket a makrofágok számára. Tudjuk, hogy a makrofágok mindenképpen felfalják a baktériumokat, de munkájukat sokkal hatékonyabban végzik, ha a baktériumokhoz antitestek tapadnak. Az antitestek a vérrel a szervezet minden pontjára eljutnak. Ez azt jelenti, hogy a szervezet bármely pontján következik be a fertőzés, az antitestek
gyorsan odajutnak, hogy felvegyék a harcot a kórokozókkal.

Hogyan különbözteti meg az immunrendszer a kórokozókat?

A különféle kórokozók megkülönböztetése a limfociták feladata. Mind a T-sejtek, mind a B-sejtek felszínét különleges szerkezetek borítják, melyek segítenek a kórokozók megkülönböztetésében. Ezeket antigén receptoroknak hívják, és parányi rudakra hasonlítanak, végükön kis mélyedésekkel. Némelyik mélyedés alakja olyan, hogy pontosan illeszkedik a kanyaróvírushoz, míg mások csak a mumpszvírushoz vagy más kórokozóhoz illeszkednek pontosan. Ha valamelyik immunsejten jelen vannak az illető kórokozóhoz illeszkedő antigén receptorok, az immunrendszer tudni fogja, hogy ilyen kórokozó már járt egyszer a testben, illetve képes lesz azt azonosítani.

A T-sejteknek és a B-sejteknek is vannak antigén receptoraik, melyek sokféle kórokozót képesek felismerni, de mindkét féle antigén receptor alakja más, és feladataik is kicsit különböznek. A B-sejtek antigén receptorai Y alakúak, mindkét karjuk végén mélyedéssel. A T-sejt receptorok viszont rúd alakúak, és végükön csak egy mélyedés van.

Már tudjuk, hogy a B-sejtek úgy szabadulnak meg a kórokozóktól, hogy antitesteket termelnek, melyekkel gyakorlatilag teljesen beburkolják őket. Valójában az antitestek pont úgy néznek ki,mintha egy antigén receptort - a szárát meghagyva - a sejtfelszínről levágtak volna. Ráadásul a végükön lévő mélyedések formája is éppen olyan, mint a B-sejt receptorokon lévő mélyedéseké. Ha elkapjuk a mumpszot, csak azok a B-sejtek fognak antitestet termelni, melyeknek vannak antigén receptoraik a mumpsz vírusra, hiszen csak ezek az antitestek lesznek képesek a vírushoz kapcsolódni. Semmit nem érne, ha a B-sejtek mondjuk a kanyaróvírushoz kötődő antitesteket termelnének. Ebből is láthatjuk, hogy az immunrendszerünk milyen ügyes.

Az antitestekkel ellentétben a T-sejtek antigén receptorai segítség nélkül nem képesek a kórokozókhoz kapcsolódni. A segítségnyújtásban a korábban már említett dendritikus sejtek játszanak fontos szerepet.

A dendritikus sejtek kétféleképpen szabadíthatják meg a szervezetet a kórokozóktól. Vagy közvetlenül a kórokozókat, vagy az általuk megfertőzött sejteket falják fel. Miután jól belakmároztak belőlük, a sejtek a bekebelezett kórokozók apró darabkáit gondosan kiaggatják a felszínükön levő különleges állványokra. A kórokozók így közszemlére tett darabkái jeleket adnak a T-sejteknek, mintha azt mondanák: - Hé, nézzétek csak! Ez a kórokozó okozta a fertőzést!

Ez a fertőzés kórokozóját azonosító információátadás az antigén bemutatás (prezentáció). És mivel minden vírus, mint például a mumpsz vagy a kanyaró darabkái is különböző alakúak, a T-sejtek pontosan meg tudják mondani, melyik vírus fertőzte meg a szervezetet. Miután a dentritikus sejtek bemutattak egy antigént, a Tsejtek képesek azt azonosítani, és megkezdhetik munkájukat. Az immunrendszer egyéb sejtjeit is riadóztatják, és jelzik számukra, milyen kórokozóval van dolguk. Az immunrendszer most már megtámadhatja azokat a kórokozókat, melyek a szervezet sejtjeiben élnek és szaporodnak.

A dendritikus sejtek felszínén található különleges állványokat fő hisztokompatibilitási komplexnek, vagy MHC-nek nevezzük (angolul Major Histocompatibility Complex). Nevét azért kapta, mert meghatározza, hogy a szervezet mennyire fogadja be az átültetett szervet vagy szövetet. Histo latinul szövet, a kompatibilitás pedig összeférhetőséget jelent. Az MHC működésének alapos megértése létfontosságú a szervátültetések, vagy a degeneratív megbetegedések kezelését célzó őssejtterápiák továbbfejlesztéséhez.

Hogyan ismeri fel az immunrendszer a különböző kórokozókat?

Minden limfocitának csak egyféle antigén receptora van. Tehát ha a mumpszot elkapjuk, csak a mumpsz antigénekkel kapcsolódni képes receptorokat hordozó limfociták fogják a vírust észlelni. A más kórokozókat észlelni képes sejtek tudomást sem vesznek a mumpszvírusról. De millió és millió kórokozó vesz körül minket. Nyilvánvaló, hogy a szervezetnek rengeteg különböző limfocitára van
szüksége a védekezéshez. Szerencsére ezek rendelkezésünkre is állnak. Ha utánajárnánk, hányféle antigén receptor van az emberben, kiderülne, hogy több mint 10 MILLÁRD! Vagyis 10 000 000 000. Ez a sokféle receptor azt jelenti, hogy biztosan van a szervezetben legalább egy limfocita, ami képes felismerni az illető kórokozót, bármilyen legyen is az. És a sokféle limfocita együttműködése révén az immunrendszer rendkívül sokféle kórokozótól képes megvédelmezni a szervezetet.

Hogyan is képes testünk ilyen sokféle antigén receptort létrehozni?

Szüleinktől 30-40000 gént öröklünk, melyeket együttesen genomnak nevezünk. Genomunkban vannak olyan gének, melyek testünk különféle részeit hozzák létre, mint például az izmokat, a bőrt, a csontokat vagy szerveinket. Az antigén receptorokat is gének hozzák létre.

Általában azt mondjuk, hogy testünkben egy fehérjét csak egy gén hoz létre, de az antigén receptorokra ez nem igaz. Az antigén receptor gének ugyanis több különálló darabkából állnak,mint egy kirakósjáték. És csak a limfociták képesek arra, hogy ezeket a darabokat sokféle kombinációban illesszék össze, és belőlük a szinte végtelen számú antigén receptor tervrajzát elkészítsék.

A kirakós több száz lehetséges gén-darabjából egy limfocita csak kettőt-hármat választ ki és illeszt össze. Minthogy a gén-darabok kiválasztása véletlenszerű, és mivel a darabok összekapcsolása többnyire pontatlan, elképesztően sokféle antigén recepor létrehozására van lehetőség. (Ahogy ezt korábban láthattuk, egy limfocita csak egyféle antigén receptort hordoz. Tehát a sokféle receptor természetesen nem egy sejten, hanem az egész limfocita készleten jelenik meg.

Hogyan emlékszik az immunrendszer azokra a kórokozókra, 

melyekkel már találkozott?

A limfociták képesek emlékezni azokra a kórokozókra, melyekkel már találkoztak.

-Első találkozás: Amikor egy B-sejt először találkozik egy kórokozóval, több mint egy hétbe telik, mire antitesteket készít ellene. Ezalatt az idő alatt a B-sejt olyan sejtté alakul, amely nagy mennyiségű antitest gyártására képes. De nem minden B-sejtből lesz antitestgyártó sejt. A B-sejtek egy részének az a feladata, hogy emlékezzen az új kórokozóra. Ezeket hívjuk memória B-sejteknek.
-2. találkozás: Amikor a memória B-sejt ismét találkozik egy olyan kórokozóval, amire emlékeznie kell, azonnal munkához lát, és néhány nap lefogása alatt rendkívül sok antitestet termel. De a memória B-sejtek nemcsak gyorsabban termelnek antitesteket, hanem az általuk készített antitestek jobb minőségűek annál, amit a kórokozóval először találkozó Bsejtek készítenek. 

Ezek a "szuper-antitestek" erősebben kötődnek a bakteriális toxinokhoz, és hatékonyabban jelölik meg a baktériumokat az őket megtaláló és bekebelező makrofágok számára. A T-sejtekből is keletkeznek memória sejtek. Normális körülmények között a segítő és ölő T-sejtek ellenőrző körútjaik során bejárják a testet. Amikor kórokozóval találkoznak, a megfelelő antigén receptorral rendelkező T-sejtek gyorsan szaporodni kezdenek, és felkészülnek a munkára. Ez a folyamat legalább egy hetet vesz igénybe. Ezalatt a segítő Tsejtek egy része memória T-sejtté alakul. És ha még egyszer találkoznak ugyanazzal a kórokozóval, már "ugrásra készen" állnak. Ezáltal azok, akik már átestek egy mumpszfertőzésen, T és B memória sejtek sokaságával rendelkeznek, melyek ezt az egy vírust képesek felismerni. Ugyanígy a bármely más fertőzésen átesett embereknek is rengeteg olyan memória T- és B-sejtjük van, melyek azt a bizonyos kórokozót képesek felismerni.

Hol keletkeznek az immunrendszer sejtjei, és hol végzik feladatukat?

Minden immunsejt fehérvérsejt, és mindegyik a csontokban keletkezik. A csontok nagyon kemények, de puha és szivacsos belsejük van, az úgynevezett csontvelő. A vér sejtjei a csontvelő különleges sejtjeiből keletkeznek, melyeket hematopoetikus, vagy vérképző őssejteknek nevezünk. Egyetlen őssejt akármennyi, és bármilyen immunsejtet létrehozhat. A vörösvértestekhez és vérlemezkékhez hasonlóan az immunsejtek nagy része, például a neutrofilek, a B-sejtek és a makrofágok, a csontvelőben keletkezik. Csak a T-sejtek mások. A T-sejtek egy, a szív közelében található különleges szervben, a tímuszban keletkeznek. A T-sejtek gyártására szánt vérképző őssejtek ebbe a szervbe vándorolnak és itt érnek meg. A frissen készült immunsejtek a vérereken keresztül áramlanak ki a csontvelőből és a tímuszból a testbe. A sejtek ezután, hogy megkezdjék munkájukat, a nyirokcsomókba és a lépbe vándorolnak, ahonnan majd az immunválasz kiindul.

Hol végzik az immunsejtek a feladatukat, és hogyan kerülnek oda?

A csonvelőben és a tímuszban készült immunsejtek ellenőrző körútjaikon bejárják az egész testet. Fejünk búbjától a lábujjunk hegyéig, bárhol is legyen a fertőzés, az immunsejtek odarontanak, legyőzik a kórokozót, és így megvédik a szervezetet. Az immunsejtek a vérerekben és a csak általuk használt nyirokerekben utazva járják be a testet. A vérerekhez hasonlóan a nyirokerek is az egész testek behálózzák. A
nyirokerek mentén itt is, ott is a nyirokcsomónak nevezett ellenőrző állomások találhatók. A nyirokerekben utazó immunsejtek ezeken a csomópontokon gyűlhetnek össze nagy számban. A vérerekben utazó immunsejtek pedig a hasüregben található lépben gyülekeznek.

Az immunsejtek a lépben és a nyirokcsomókban találkozhatnak egymással. Azt már megtudzuk a fentiekben, hogy minden egyes immunsejtnek saját feladata van. De az immunrendszer csak azért képes a testet a kórokozóktól megvédeni, mert a testben rengeteg immunsejt van, melyek információt adnak át egymásnak, és szorosan együttműködnek. 

A lép és a nyirokcsomók biztosítják az immunsejtek részére a helyszínt a találkozókhoz és az információcseréhez. Ugyanitt készülneaz antitestek és itt aktiválódnak az ölő T-sejtek is. Amikor legutóbb megfázott, fájt-e a torrk, és érzett-e kis csomókat a nyakán? A csomók nyirokcsomók voltak, és azért duzzadtak meg, mert a bennük lévő immunsejtek ott vették fel a harcot a megfázást okozó vírusokkal, melyek az orron és a szájon át jutottak be a szervezetbe.

Említettem, hogy az immunsejtek a vérerekben és nyirokerekben vándorolva őrjáratoznak a szervezetben. De hogyan találnak oda az immunsejtek a nyirokcsomókba? És fertőzés esetén hogyan találják meg a helyet ahol a kórokozók a szervezetbe jutottak? 

Hogyan tájékozódnak az immunsejtek? 

Az immunsejtek azért találhatnak oda a nyirokcsomókba, mert a nyirok-csomók olyan jelzőmolekulákat készítenek, melyek neonreklámként hirdetik: - Ez egy nyirokcsomó! – A testben ellenőrző körútjaikat járó immunsejtek találkoznak ezekkel a jelekkel, felismerik honnan jönnek, és válaszképpen belépnek a nyirokcsomókba.

Fertőzés esetén a dendritikus sejtek nemcsak a kórokozó fajtáját azonosítják a T-sejtek számára, hanem olyan jelzőmolekulákat is kibocsátanak, melyek felhívják a környezetük figyelmét a fertőzésre. A környező vérerekben és nyirokerekben áthaladó immunsejtek e jelzőmolekulák hatására a fertőzés helyszínére vándorolnak és elintézik a kórokozókat. A sejtek felszínén található ilyen jelzőmolekulákat adhéziós molekuláknak hívjuk, (A molekulák atomokból állnak.) 

A molekulák az adott anyag legkisebb egységei, melyek még mindig hordozzák az illető anyag jellemző fizikai és kémiai tulajdonságait.: zek mutatják meg a közeledő immunsejteknek, hogy pontosan merre járnak, méghozzá úgy, hogy a felszínükhöz tapadnak. Más sejtek kemoattraktánsnak nevezett jelzőmolekulákat bocsátanak ki, melyek nagyobb távolságra eljutva "vezetik" az útjukba kerülő immunsejteket. Olyan ez, mint egy bolt, amelyik az ajtó fölé kirakott jókora neonreklámmal (adhéziós molekulák) próbálja felhívni magára a figyelmet, és a vevőket a bejáratnál álló alkalmazottak (kemoattraktánsok) csalogatják be.

Hogyan segítenek egymásnak az immunsejtek?

A nyirokcsomókban, vagy bárhol ahol az immunsejtek találkoznak, a sejtek sokféle molekulát használnak az információcseréhez. Az immunsejtek kommunikációjában általánosan használt molekulák a citokinek. A citokinek lehetővé teszik az információ továbbítását még az egymástól nagy távolságra levő immunsejtek között is, mintha csak "levelet" írnának egymásnak. 

Ellentétben a levelekkel, a citokinekre nem kell pontos címzést írni ahhoz, hogy eljussanak a megfelelő címzetthez. 

A citokinek különböző alakúak, és csak azok az immunsejtek kaphatják meg őket, melyeknek megfelelő alakú postaládája van (hasonlóan ahhoz, ahogy szögletes nyílásba csak szögletes pálcika illeszthető). Ezt a postaládát citokin receptornak hívjuk, és más mint az antigén receptor. Mármost, bizonyos citokinek parancsokat közvetítenek a sejteknek, mint: - Ébresztő! – vagy: Osztódni!- 

Más citokinek pedig arra utasítják a sejteket, hogy lassítsanak és álljanak le, vagy pedig pusztítsák el magukat. Amikor a sejtek megkapják a "mozgósító" parancsot, néhányan válaszképpen lázas munkába kezdenek. A helyzettől függően viszont más sejtek ott helyben elpusztulnak. 

A kutatók meglehetősen sokféle citokint fedeztek már fel. Egyikük, az interferon

akkor vált ismertté, mikor az orvosok a rák és a hepatitisz C kezelésében kezdték alkalmazni. Az interferon segíti a testünk immunsejtjeit az egymás közötti kommunikációban. 

A citokineket hírvivőként használva az immunsejtek igen fejlett információs hálózatot képesek fenntartani. Hasonlóan ahhoz, ahogy az emberek a mobiltelefonokat és az e-mailt arra használják, hogy a közvetlen környezetükön túl másokkal is kapcsolatba lépjenek, az immunsejtek folyamatosan kommunikálnak egymással a citokinhálózat segítségével, mialatt az egész testet bejárva ellenőrző körútjaikat végzik.

Hogyan szabályozza magát az immunrendszer?

Az immunsejtek által indított támadást, ami a szervezetet megszabadítja a kórokozóktól, immunválasznak nevezzük. Nagy bajban lennénk ha az immunrendszerünk szükség esetén nem indítaná be a megfelelő választ. De az is pontosan ugyanolyan rossz lenne, ha minden egyes apróságra ugrana. Olyan immunválaszra van szükségünk, amely csak akkor és annyira aktiválható, amikor és amennyire szükséges. A megfázást kísérő lázat az immunválasz okozza, de képzeljétek csak el mi történne velünk, ha a láz akkor sem szűnne meg, mikor a vírust már legyőztük.

Az immunrendszernek többféle lehetősége van, hogy a túlzott immunválasz kialakulását megakadályozza. Vannak olyan sejtjei és molekulái, melyeknek az immunválasz gátlása a feladata. Az egyik sejt, amely erre specializálódott, a szabályozó (regulátor) T-sejt.

Az immunrendszer nemcsak arra képes, hogy egy már folyamatban levő immunválaszt leállítson, hanem arra is, hogy a szükségtelen immunválasz elindítását megakadályozza. A limfocitákon levő antigén receptorok rendkívül érzékenyek, és igen gyenge jeleket is képesek érzékelni. Gyenge jelek hatására azonban a sejtek csak készenléti állapotba kerülnek és várnak. Csak a fertőzés okozta erős jelek hatására lépnek igazán akcióba.

Az immunrendszer rendkívül megbízható védelmi rendszert biztosít a szervezet számára. Különleges sejtek állnak rendelkezésére, fejlett kommunikációs rendszerrel és megfelelő fegyverekkel van felszerelve, mint például az antitestek. Egy sor biztonsági rendszere is van, melyek megakadályozzák a szükségtelen támadásokat, illetve a szervezetnek kárt okozó túl erős immunválaszt.

Miért nem támadja meg az immunrendszer a szervezetet vagy a táplálékot?

A kórokozók mellett még rengeteg minden kerül szervezetünkbe minden áldott nap. Testünk szempontjából a megevett táplálék vagy a bélrendszerünkben élő milliónyi baktérium egyaránt betolakodónak tűnhet. De az immunrendszer nem fog minden idegen dolog ellen azonnal támadást indítani. A saját testünk ellen sem indít támadást. Ehelyett az immunrendszer elfogadja – sajátnak tekinti – a szervezetet és elfogad minden egyebet is, ami a szervezet közelébe kerül, de ártalmatlan (pl. a táplálékot). Az immunrendszernek ezt a tulajdonságát toleranciának nevezzük.

Gondoljunk arra, hogy a B- és T-sejteknek jóval több mint 10 milliárd különböző antigén receptora van. Ilyen sokféle receptor között könnyen akadhat olyan is, amely a szervezet valamelyik saját antigénjét ismeri fel. Ha egy ilyen receptort hordozó limfocita bekerülne a véráramba, a sejt támadást indítana a szervezet ellen, ami katasztrofális következményekkel járhatna.

Hogy ez ne történhessen meg, a véráramba való kibocsátásuk előtt a limfociták „szűrővizsgálaton” mennek keresztül, hogy kiderüljön, melyikük hordoz olyan antigén receptorokat, melyek a szervezet saját antigénjeivel kapcsolódhatnak. A B-sejtek vizsgálata a csontvelőben, a T-sejteké a tímuszban történik. A veszélyes antigén receptorokat hordozó sejtek ott helyben elpusztulnak.

De még ha ezeknek a veszedelmes limfocitáknak egy része ki is kerül a szűrőhelyekről és bekerül a szervezetbe, akkor sincs minden veszve. A korábban említett mechanizmusok – azok, amelyek a szükségtelen immunválaszt meggátolják – ezeket a sejteket is féken tartják. A táplálékkal, illetve a gyomorban és vastagbélben élő hasznos mikróbákkal szembeni toleranciát pedig az immunrendszer különleges mechanizmusai teszik lehetővé.

Immunrendszerünk, mint egy védőpalyzs, 

mindig aktív és működésre kész.

Mi szükséges ahhoz, hogy az immunrendszer megfelelően működjön?

Az ellenállóképesség javításához elsősorban a megfelelő táplálkozás, a mozgás és a minőségi alvás járulnak hozzá.

Élelmiszerek az immunrendszer erősítésére: Az ellenállóképesség növelésének alapeleme a vitaminokban, ásványokban gazdag étrend és a tiszta, élő víz fogyasztása.  Az immunaktív tápanyagok, mint a C-vitamin és a D3-vitamin, illetve a cink nyomelem támogatják az immunrendszer egészséges működését és hozzájárulnak a sejtek oxidatív stressz elleni védelméhez. Ezek alapot nyújtanak a rugalmas immunrendszernek és jó közérzetet teremtenek.

Nagyon fontos a minőségi éjszakai alvás: A melatonin hormon alváskor képződik. Feladata a biológiai óra, az  ébrenlét és az alvás szabályozása. Ezen kívül befolyásolja a kondíciót, a hangulatot, az alvás és az  elalvás minőségét. 

Szabadban való mozgás: A naponta, jó jelevegőn, a napfény kíséretében tett mozgás, (akár séta) üdítően hat a testnek. Már az is megfelelő, ha feleslegesen nem öltözik túl és a gyermekét sem öltözteti túl és bármilyen is az időjárás, kimennek együtt a levegőre. Nyáron pancsoljanak a vízben, hagyja hogy gyermeke mezítláb vagy fedetlen nyakkal szaladgáljon, ha neki ez tetszik. 

Probiotikumok: A probiotikumok élő mikroorganizmusok. A legyengült immunrendszer  erősítésének önálló fejezetét a probiotikumok képezik. Ezek a bélfalon levő természetes  baktériumok. Eltávolíják a méreganyagokat, segítik az emésztést és védenek a vírusokkal és  baktériumokkal szembeni. Számuk jelentősen csökken hasmenés, emésztőrendszeri  megbetegedések és antibiotikumok szedésekor.

Prebiotikum: A prebiotikumok szacharidok, melyekkel a probiotikumos mikroorganizmusok táplálkoznak.

Az immunrendszert gyengíti:

-Nem megfelelő összetételű étrend: Túl sok édesség, rejtett cukortartalmú élelmiszerek, a kevés vitamin és ásványi anyag a friss  élelmiszerekben terhelik az emésztőrendszert és gyengítik az immunrendszert. A nem természetes  adalékok feldolgozásával elfoglalt szervezetnek az kevés energiája van az immunitás kiépítésére.

-Kevés alvás: A melatonin hormon alváskor képződik és az alacsony hormonszint kedvezőtlenül  befolyásolja a teljesítőképességet, az elalvást és a hangulatot is.

-Stressz: A sztessz okozta magasabb kortizol- és adrenalinszint gyengíti az immunrendszert. Ezért  nagyon fontos az aktív pihenés gyermekek és felnőttek esetében. Pl: kreatív tevékenységekkel,  olvasással oldható a stressz, de segít ebben az ölelés és családon belül az egymás iránti odafigyelés.

-Allergia: Az immunrendszer az allergia esetében túlzottan reagál, ami azt jelenti, hogy rendkívül le  van terhelve az allergénekkel folytatott harccal. Ezért már nem marad sok ereje felvenni a harcot az  antigénnel.

-Emésztési zavarok: Az emésztőrendszer az emésztési zavarok miatt nem képes megfelelően  hasznosítani a táplálékban levő értékes anyagokat, melyek aztán hiányoznak a szervezetben, ami az  ellenállóképesség csökkenését okozza.

-Idő előtti lázcsillapítás: Szervezetünk a fertőzéssel szemben magasabb testhőmérséklettel reagál.  Jelentősen lassítja az antigének növekedését és szaporodását, bestartolja az immunrendszert és  növeli a fehér vérsejtek aktivitását. Ezért ne nyomja le a 38 °C-os lázat. Igyon sok folyadékot,  feküdjön és egyen könnyű ételeket!

-Túlzott antibiotikum fogyasztás: A szokványos gyerekbetegségek 80 %-át vírusok okozzák.  Antibiotikummal azonban csak a bakteriális fertőzéseket gyógyítják. A vírusok ellen nem hatásosak és feleslegesen leterhelik a szervezetet.

A vírusfertőzésre fogyasszon ezüst kolloidot! 

-A nem kikezelt betegségek: A szülők sokszor a nem teljesen felgyógyult állapotban elmennek  dolgozni, sokszor a nem teljesen felgyógyult gyerekeket is közösségbe küldik, akik a fertőzést  tovább terjesztik és ugyanakkor fogékonyabbak egy újabb fertőzéssel szemben.

-Eltúlzott higiénia: A tiszta háztartás, a hazaérkezés utáni és étkezés előtti kézmosás rendben van. Viszont ha otthon azon igyekszik, hogy a legtisztább, sőt steril környezetet teremtsen és gyakran megköveteli gyerekétől is a kézmosást, megtiltja neki, hogy megérintsen piszkos tárgyakat, ezzel  csak hozzájárul az immunrendszere gyengítéséhez.

-További tényezők lehetnek: genetikai adottságok, szennyezett környezet, krónikus vagy autoimmun betegségek, élelmiszer-intolerancia, kevés mozgás, túlsúly...

Hogyan nyilvánul meg a csökkent ellenállóképesség? Nemcsak a gyakori betegségek, de más,  külsőleg nem összefüggő tünetek is figyelmeztethetnek a gyenge immunrendszerre:

-hosszan tartó fáradtság

-pszichikai diszkomfort

-pattanások, herpesz, begyulladt szájsarkak

-szemgyulladások

-bőrbetegségek, vírusos szemölcsök, gombás betegségek

-gyakori húgyhólyag gyulladások

-enyhe betegségek súlyos lefolyása, mint pl. a nátha

Tegyen meg mindent immunrendszere erősítésére!